Másnap, hogy a fiúk hazajöttek Gotthádról, vendégség volt nálunk: itt voltak a svájci cégtől ketten, plusz Gálna Sanya a feleségével, Kaorival, Amerikából, és egy itthoni baráti házaspár (Laci és Timi), a lányukkal (Hanga), aki 2 éves. A buli nagyon jól sikerült, de az kiderült, hogy a lakásunk nem alkalmas 20-30 fős bulikra: ez a 8 ember teljese feltöltötte a nappalit :)
Mint kiderült, Timi angolul beszél Hangával, mióta megszületett (babysitter volt Amerikában évekig). A kislány beszél angolul és magyarul is, bár néha keveri a két nyelvet. Timiéknek van egy ovijuk Csepelen, ahol az angol nyelv oktatása áll a középpontban... kidolgoztak vmilyen módszert, amit csak ők csinálnak, és nagyon jónak mondják. Azóta ezen töprengek: Máté milyen oviba járjon, tanuljon-e angolt (Helen Doron Early English) vagy ne? Waldorfos legyen, vagy ne? Mi legyen a fő szempont? Próbáljuk mindenképpen benyomni egy állami oviba?
Minthogy a kanadai utat követően nagyon húzós hete volt Petinek (reggel 8-tól dolgozott éjjel 10-ig, éjfélig... minden nap), így úgy döntöttem egyedül kezdek el utánajárni a dolognak.
Pénteken anyuval elmentünk Tahiba, egy Waldorf-óvodát megnézni... elég vegyesen érzek iránta: valahol szimpatikus, hogy a szülők sokat segítenek az óvoda létrehozásában, üzemeltetésében, ugyanakkor, ha már ennyit fizet az ember (havonta kb. 30-35 000 Ft), akkor már azért elvárható bizonyos szolgáltatás is cserébe. Állítólag nagyon szabadon kezelik a gyerekeket: nem szólnak rájuk szinte semmiért, nincs fix alvóhely (ha akar az asztal tetején alszik), DE minden napnak van kötött programja (pl. péntek kenyérsütés... ha van kedve a gyerekeknek, ha nincs). Ez oké, tehát szoktassuk munkához a gyerekeket időben, de egy ovisnak szerintem az a fő feladata, hogy játsszon, nem? Alapveően a Waldorf pedagógia alapgondolata nagyon tetszik. Nem hiszem, hogy a gyerekeket ilyen mértékben kéne terhelni az iskolában, mint jelenleg. Annyi a tudásanyag, amit a fejükbe kell gyömöszölni, hogy elvész a gyerekkoruk. Mindenki a legjobbat akarja a gyerekének, de mi is a legjobb? Járassuk minél több különórára? Egész kicsi korától foglaljuk le minden idejét, és energiáját? Már születésétől fogva?
Vagy tanítsuk meg arra, hogyan kell jól tanulni, hogyan lehet szeretni a tanulást? A tudásszomj ösztönszerű... nem szabad kiölni belőlük rossz tanítási módszerrel, rossz tanítási rendszerrel! Meg kell őrizni a kíváncsiságukat! A Waldorf pont ezt akarja. Egyetlen bökkenője van: 13 évig (+ az ovi) fizetős! Havonta tízezreket kell kinyögni, és nincs kilépés. Ugyanis annyira speciális a tanmenete, a módszertana, hogy nem lehet menet közben kilépni, és a "sima" oktatásba bekapcslódni. A végeredmény ugyanaz, vagy még sokkal jobb is, de ki garantálja, hogy végig tudom biztosítani azt a bizonyos összeget... havonta? És ez még csak egy gyerek.. és mi lesz a ketteskével?
Lényeg, hogy körbekérdeztem még 1-2 ovit (fizetőset), és sajnos mindegyik 60 000 Ft körül van, ugyanúgy mint az, amelyikbe most jár.
A végén arra jutottam, hogy vannak jobb ovik, vannak jobb módszerek, és vannak sokkal jobb hírű ovik, DE még ez a legolcsóbb mind közül, és ez van a legközelebb... és ami a legfontosabb, Máté szeret ide járni, hiszen itt már van barátja is: Ferkó.
És közben próbáljuk megőrizni a született kíváncsiságát, tanulás-szeretetét... vannak még más módszerek is ;)
Aztán ha véletlenül mégis felveszik egy oviba januártól, váltunk. És remélem, hogy ott is lesz barátja :)
