... hogy ne maradjunk olvasnivaló nélkül hétvégére...
Máté... pénteken délután aludt 3 órát, így nem akart este lefeküdni... hiába a 3 órás séta (6-9-ig), meg se kottyant neki... Kinga még séta alatt elaludt, de felébredt fél 11-kor, és onnantól olyan volt, mint egy jó könyv (letehetetlen)... amint elkezdtem közelíteni az ágyához, felébredt, és üvöltött... ő ilyet sosem csinált :O... úgyhogy gyorsan lefürödtem (Kinga üvöltött), fogat mostunk (Kinga üvöltött), átöltöztettem Tét pizsibe (Kinga üvöltött), felmentünk (Kinga üvöltött), Té lefeküdt, nagyon jó kisfiú volt, tényleg!!! (Kinga üvöltött), és el is aludt gyorsan, nem kellett altatni, semmi... DE Kinga üvöltött... úgyhogy átvettem magamhoz, és hosszas nyűglődés, cici-nem-cici játék után bealudt... nagyon vacakul aludt... Peti 2-kor ért haza, 3-kor feküdt le (addig szöszölt)... Kinga 6.20-kor ébredt... azóta küzdünk... és tök álmos :D
Ma kicsit ünnepelni akartunk, ugyanis tegnap volt az 5 (!) éves házassági évfordulónk, amit én a gyerekekkel ünnepeltem, Peti meg reggel 6-tól éjjel 1-ig dolgozott... nem tudom mi lesz így a mi kis fiestánkból... :(
A fiúk még alszanak... mi már túl vagyunk a reggelin, kv-n... Kinga időnként üvölt :D... nem tudom mi baja van, de lehet, hogy a foga jön (és a borostyánlánc mit csinál ilyenkor?).
Tegnap, az esti sétánál sokan megcsodáltak minket: Kinga a hátamon, Máté a futóbicaján, Zozi meg futott mellettünk, velünk, jó kutyát játszva (egyébként tényleg az)... minden szavamra figyel, szót fogad... mellesleg Máté is :) Talán Kinga az egyetlen rebellis, de ezt egyenlőre betudom a korának :D... aztán meg majd másnak... A Duna part után felsétáltunk a Szamárhegyre, ahol beültünk egyik kedvenc helyemre, a Dalmát kávézóba (a Dalmát pince utódja, ami legendás szentendrei underground hely volt a 90-es években... rendszeres, színvonalas koncertekkel, mint Barbaro, Dániel Annah, Pege Aladár, hogy csak azokat említsem, aki nagyon hirtelen eszembe jutnak... ), ahol én ittam egy koffeinmentes kv-t, Té meg egy nagy kakaót... az az a kép, amelyiken egymás mellett ücsörögnek :) ... nagyon jó volt! Ja, és Zozi is ivott egy nagy tál vizet! Ott csatlakozott hozzánk Nana, akivel visszamentünk a Duna partra, és úgy sétáltunk haza.
Annak ellenére, hogy a patakparton, egy kedvesen érdeklődő apuka kérdésére azt állítottam, hogy az Ergoban akár egész nap lehet cipelni egy gyereket, rá kell jönnöm, hogy ennek a cipelő személy fizikai állapota egész komoly akadálya lehet... a hátamnak, derekamnak, várakozásaimmal szemben ugyan meg se kottyan, a műtögetett térdem azonban feladta... reggelre bedurrant. Úgyhogy most joggal vennének fel a Furcsa Járások Minisztériumába, a kis részeges tengerész lányom mellé :)
Azt hiszem a tegnapi nap túl jó volt ahhoz, hogy az éjszaka is jó legyen :D
Ma hajat kéne festenem... meg hajmosás, de most nem merek nekiállni addig, amíg csak ketten vagyunk Kingával... de hát lássuk be: az sem segít, ha Máté is ébren van :D!
Na, napsütéses, árvízmentes szép napot mindenkinek!
A tegnap esti árvízi helyzetképről készült fotósorozat alant látható :)
