... na, hát kb. ilyen gyakran tudok leülni írni... és ezt is részletekben!
Tegnap megvolt Kinga 2 hónapos orvosi vizsgálata. Jelentem, óriásbébink van! 5830 g, és 62 cm. A kórházban 60 centinek mérték, de 1 hónapja, a dokinéninél, már csak 55 cm volt :o... ki érti ezt!? Tehát ehhez képest 7 cm-t nőtt egy hónap alatt!!!
Viszont még mindig szörcsög... folyamatosan. Ez a doktornéni szerint lehet attól, mert a légzőjáratai (van ilyen?) szűkölködnek. Namármost ezt kinőheti, hiszen ahogy nő, a hely is nő benne. De lehet, hogy mindig is ilyen kis szörcsimörcsi lesz a lányunk!?... Miss Röfi... csak sokkal szebb :)
Úgyhogy most (orr)szívunk. Eddig a porszívós megoldást preferáltuk, mert csak a hatékonyságot tartottuk szem előtt (az, hogy ki tud aludni éjjel, és ki nem, teljesen mellékes ;)), azonban megfogalmazódott egy kérdés bennem: hogyan fogunk elmenni itthonról nyaralni, ha porszívóhoz vagyunk kötve. Így hát elkezdődött a mobil orrszívók tesztelése. Máténak, anno, tudatlan elsőgyerekes szülők lévén minden vackot megvettünk (és egyik sem használt), így van pompás pumpás kézi orrszívónk, LivingLab-es csodánk, Pesztonkás orr-, éééééés mellszívó herkentyűnk, és még amit elfelejtettünk, vagy nem találunk az itthoni dzsungelharcban.
Szóval tesztelünk: a porszívó kiszívja, amit lehet, de nagyon hangos, és áramot nem tudunk magunkkal vinni... a porszívóról nem is beszélve, hacsak nem veszünk gyorsan egy kisbuszt vagy egy bizbazt (azaz kicsi porszívót). A pompás pumpást már meg sem próbálom... nem a mi orrainkhoz való! A LivingLab csodája sem igazán vált be, bár bepiszkolnunk már sikerült. A Pesztonka viszont igazi meglepetéssel szolgált! Mellszívóként ugyan csúfosan bukott, és bár meg sem közelíti a porszívó erejét, azért mégis ő teljesít a legjobban. Mindig kerül a szívófejbe cucc, és Kinga láthatóan, és hallhatóan gyógyul... többet alszik, és kevesebbet szörcsög. Így hát nem kell itthon gubbasztanunk porszívótlanságtól való félelmünkben, hanem bátran nyakunkba vehetjük az országot, és a gyerekeket!
Az utóbbi hetek másik fejleménye, hogy Máté már harmadszor tudott magától, fájdalom nélkül termelni. Tehát tényleg a tej lehetett a ludas! Nincs hasgörcs, nincs sírás... vagy csak minimális, és az is megszokásból. És a dokinénivel való konzultáció hatására már azért sem aggódom, hogy csak 3-4-5 naponta van "ünnepnap"! Zárójelben megjegyzem, hogy négy gyerekes barátnőm szerint itt kezdődik a férfiak elrontása: a lányok simán elintézik a dolgukat, míg a pasiknál már annak is örülünk, és végtelen dicshimnuszokat zengünk, ha sikerül egyedül kakilniuk! Nem csoda, ha istennek képzelik magukat! Mindenesetre egy székrekedéses, és ezért síró, küszködő gyereknél nem lehet nem örülni annak, ha végre van vmi a pelusban! Kedden Máté már azt mondta hogy ez nem is fájt! Szóval minden nagyon tutin alakul! Már csak az alvást kellene vhogy megoldani! ;)
Az alvásról jut eszembe, hogy nem is vagyok álmos, vagy fáradt igazán. Persze nem azt mondom, hogy nem tudnék bármelyik pillanatban, bárhol elaludni, ha tehetném, de most azt mondom, hogy rosszabbra számítottam! Lehet persze, hogy holnap már másképp gondolom, de most egész jól vagyok! Azért néha van itt vircsaft, de átlagban azt hiszem egész jó gyerekeim vannak... MOST!
Mátén azért nap, mint nap kitör a hiszti... bármi miatt... időnként azt gondolom, hogy elrohanok világgá! Na de ilyenkor megszólal az okos felnőtt az agyamban (ez egyébként ritka), és inkább arra összpontosítok, hogy ez nem tarthat örökké; pár óra, és vége lesz; csak ezt éljem túl, és aludhatok; meg, hogy ez néhány év múlva még hiányozni is fog... ezt ugyan elég nehéz elhinni, de azért vannak még illúzióim.
...és hát minden hiszti, kiabálás, féltékenykedés (mert az is van), és anyanemszeretlek, meg menjinnen ellenére is imádom őket! Hiszen lehet ezeket az ördögfiókákat nem szeretni? Amikor már az idegösszeroppanás határára kergetnek egy-egy éjszakai félórás, órás, hisztivel, akkor jön mindig, egyfajta feloldozásként a puszi, a bújás, a szeretlek, a picivagyok, ill. Kinga esetében egyenlőre a mosoly, az alvás...
