Ma elmentünk az IKEÁ-ba Kati barátnőmmel (január 1-én szült, és még nem láttam a lányát, csak most)... a pici Luca baba, Kingu, és Máté, meg mi ketten.
Nagyon jól indult a nap... gyerekek édesek voltak, megvettünk mindent, amit kellett (30db vállfa, 30db nadrágtartó csipeszes "vállfa", + 1 sztender... a bemutatóra)... meg persze csomó marhaság a gyerekeknek :D
Lényeg, hogy klasszul ment minden, majd kimentünk a kocsihoz, bepakoltunk, gyerekeket betettem az ülésbe, beültem, indítom a kocsit, nem indul... megint otthagyott... katiék bementek egy másik boltba, amíg vártam, hogy hátha mégis beindul a kocsi... nem indult... ott dekkoltunk fél órát, szerencsére a gyerekek rögtön bealudtak
Katiék visszajöttek... átpakoltunk mindent az ő kocsijukba... értsd: mindent átpakoltunk az Opelból, nehogy feltörjék éjjel vmiért... 3 gyerekülés simán elfér egy Ford Mondeóban!!! Elindultunk Katiékhoz (a budaörsi IKEÁ-ban voltunk, és a Farkasréti temető fölött laknak)... felvettük a nagylányát az oviban, majd bementünk hozzájuk. Közben felhívtam másik barátnőmet, Hajnit (4 gyereke van), hogy tud-e segíteni (tudtam, hogy megy 4 körül Szentendrére)... bejött értünk Pilisvörösvárról szó nélkül... a MOM-nál belement egy kamion a kocsi bal hátsó oldalába... szerencsére nem voltak vele gyerekek, és nem lett nagy baja a kocsinak sem... nemsokára megérkezett Katiékhoz... átpakoltunk... hazahozott... idejött a volt férje a nagy gyerekeivel... ő is segített bepakolni, majd itt maradt még kb. 10 percig, hogy kicsit beszélgessünk.
És ráadásul közben kiderült, hogy a vasárnapi fotózásra beszervezett modell lebetegedett... azért is tök ideges lettem... most már az is megoldódott, Peti meg elmegy a szerelővel holnap a kocsiért.
Konklúzió: eszméletlen szerencsés vagyok, hogy
1. ilyen fantasztikus barátaim vannak,
2. ilyen jó, kedves, aranyos, strapabíró gyerekeim vannak,
3. még egy hihetetlen jó férjjel is megáldott az ég!
Az élet szép! :)