Szülinap

Ma Máté 3 éves, 3 hónapos, és 3 napos! Kingu 11 hónapos, és 9 napos. És mindezt le lehet olvasni a blogom alján elhelyezett vonalzókról.

Egyébként meg Máté megint beteg. Tegnap délutánra belázasodott, és csak lázcsillapítókkal tudjuk lent tartani a lázát... just like Kinga... másfél hete. Remélem ő is hamar túl lesz rajta, és jövő héten már mehet megint oviba, mert mindenféle húsvéti előkészületek lesznek... tojásfestéstől a húsvéti versekig, mondókákig.

Végre tavasz van!!! Ma kétszer voltunk már játszótéren, ugyanis amikor Máté épp nem lázas, unatkozik... a jó levegő meg jót tesz. Kicsit hamar elfárad, bágyadtka, de alapvetően jó kedélyű... és ez az időre és Mátéra egyaránt igaz :D

Mostanában néha az aggaszt, hogy Máté egyre gyakrabban lát szörnyeket, és sokszor fél is tőlük. Tegnap például a járókában volt 5 szörny, akiknek hatalmas szája, hatalmas lába, hatalmas füle, és hatalmas feneke van. És megijesztik Mátét. Aztán ők eltűntek. Később itt volt még 4 szörny, egy piros, egy sárga, egy zöld, és egy fekete. Sztán ők is elmentek, de itt hagytak egy kicsi fekete szörnyet. Az nagyon aranyos volt... Máté felvette a kezébe, és megsimogattuk. Aztán visszajöttek érte a nagyok, de mivel visszaadta Máté a kicsit, nem bántották.
De volt már olyan, hogy Máté a lépcső tetején kuporgott, mert nem mert bemenni a szobájába egyedül a szörnyek miatt. A fürdőszobába sem mer sokszor bemenni egyedül. És tegnap az oviban elbújt a szörnyek elől, a hálószobájukhoz vezető lépcső tetején.
Szerintem tényleg lát valamiket. Hiszem, hogy a gyerekek sokkal többet tudnak még a minket körülvevő világról, sokkal többet látnak belőle, mint mi, felnőttek. Nem gondolom, hogy csak a fantáziájuk túl élénk.
Szeretném elvinni Mátét kineziológushoz. Gabitól már kértem telefonszámot. Az ovis Judit néni szerint meg Máté Indigó gyerek... meg kell bizonyosodnom erről... vagy az ellenkezőjéről. Talán használati utasítást is kapok hozzá. Nem akarom elrontani. Nem szeretném, ha visszafognám. Nem szeretném, ha nem tudna kibontakozni mellettem/mellettünk. Nem hiszem, hogy ilyen veszély fenyegetné, de akkor is!

Kingu is okos nagyon! Már mondja, hogy szia, tátá (pápá), anya, táté (Máté)... a baba, mama, papa szavakon átmenetileg túl léptünk :D Az én kicsi lányom állandóan pakol. Nem lehet olyan rendet csinálni, amiből ne tudna percek alatt káoszt létrehozni, hangos kurjongatások, halandzsázások közepette. Nagyon édes.

És jó az új babakocsi is... befér a Kába, és kényelmes Kingunak, és tudom egy kézzel tolni, úgy, hogy közben Máté kezét fogom. Nagyon szeretek így sétálni!