Máté nyaral...

...hogy az elején kezdjem, Kinga múlt szombaton bepöttyösödött... bárányhimlő... felhívtuk a gotthárdi mamát, hogy Mátét delegáljuk egy hétre, nehogy elkapja (igaz, be van oltva, de mégis...). Kiderült, hogy a mama csak szombaton jön haza, úgyhogy 1 hetet még itthon volt a fertőzött övezetben. Petit szerdán reggel felhívta a főnök telefonon: induljon azonnal Berlinbe... azt hittük néhány nap lazább lesz... hát nem :(

Elutazott. Úgy volt, hogy onnan egyenesen Genfbe repül, ahol egy másik munka várta, de hát Péter tervez, főnök végez... hazajött :)... legalább nem egyedül kellett elszállítanom a csemetét a táborba...

Péntek este végül felült Peti egy vonatra Berlinben, így reggelre Pesten volt... felvettük a keletiben, és zúztunk Gotthárdra... ott aludtunk, és vasárnap reggel jöttünk haza... Máté a búcsúzásnál iszonyúan fel volt dobva... tök izgatott volt... odajött megölelgetett, puszikat adott, biztosított róla, hogy hiányozni fogunk, majd rohant vissza a mamához... és integettek... olyan nagyfiúsan viselkedett... és rájöttem, hogy imádja a mamát, aminek nagyon örülök :) egy dolog, hogy én sokszor nehezen találom vele a hangot, de én nem gyerekkorom óta ismerem... nagyon-nagyon szeretném, ha a gyerekek úgy ahogy van, szeretnék... hiszen egy jó nagymama a világon az egyik legdrágább kincs :)

Ma reggel Petit kivittük a reptérre, mert repült Genfbe... nem megy albérletet nézni, mert még nincs engedély, és addig nem is lehet bérelni semmit... akkor meg minek?... most egy melóra ment ki, ha tud, átmegy Vevey-be is, ha nem, nem... szerda este, vagy csütörtök reggel jön haza... és addig kettecskén vagyunk Kingával :)

Reptér után Dédihez mentünk (az én kincset érő nagymamámhoz), akivel sétáltunk egy kicsit... már kicsit nehezebben megy neki a legenyhébb emelkedő is, mert a szíve nem bírja :(... utána ebédeltünk még nála, majd hazajöttünk... és lefeküdtünk aludni :)

Délután a kertben voltunk... szaladgálás, homokozó, kakaó... aztán bundás kenyér vacsira, egy kaki a padlóra, Nana hazajött, fürdés... Kinga már 8-kor elaludt... élvezi, hogy egyke, én meg élvezem a nyugit :)

Persze nagyon hiányzik Máté. ugyanakkor iszonyú jól esik egy kis pihi...