ovi, nem ovi... ilyen ovi, olyan ovi

Másnap, hogy a fiúk hazajöttek Gotthádról, vendégség volt nálunk: itt voltak a svájci cégtől ketten, plusz Gálna Sanya a feleségével, Kaorival, Amerikából, és egy itthoni baráti házaspár (Laci és Timi), a lányukkal (Hanga), aki 2 éves. A buli nagyon jól sikerült, de az kiderült, hogy a lakásunk nem alkalmas 20-30 fős bulikra: ez a 8 ember teljese feltöltötte a nappalit :)
Mint kiderült, Timi angolul beszél Hangával, mióta megszületett (babysitter volt Amerikában évekig). A kislány beszél angolul és magyarul is, bár néha keveri a két nyelvet. Timiéknek van egy ovijuk Csepelen, ahol az angol nyelv oktatása áll a középpontban... kidolgoztak vmilyen módszert, amit csak ők csinálnak, és nagyon jónak mondják. Azóta ezen töprengek: Máté milyen oviba járjon, tanuljon-e angolt (Helen Doron Early English) vagy ne? Waldorfos legyen, vagy ne? Mi legyen a fő szempont? Próbáljuk mindenképpen benyomni egy állami oviba?
Minthogy a kanadai utat követően nagyon húzós hete volt Petinek (reggel 8-tól dolgozott éjjel 10-ig, éjfélig... minden nap), így úgy döntöttem egyedül kezdek el utánajárni a dolognak.
Pénteken anyuval elmentünk Tahiba, egy Waldorf-óvodát megnézni... elég vegyesen érzek iránta: valahol szimpatikus, hogy a szülők sokat segítenek az óvoda létrehozásában, üzemeltetésében, ugyanakkor, ha már ennyit fizet az ember (havonta kb. 30-35 000 Ft), akkor már azért elvárható bizonyos szolgáltatás is cserébe. Állítólag nagyon szabadon kezelik a gyerekeket: nem szólnak rájuk szinte semmiért, nincs fix alvóhely (ha akar az asztal tetején alszik), DE minden napnak van kötött programja (pl. péntek kenyérsütés... ha van kedve a gyerekeknek, ha nincs). Ez oké, tehát szoktassuk munkához a gyerekeket időben, de egy ovisnak szerintem az a fő feladata, hogy játsszon, nem? Alapveően a Waldorf pedagógia alapgondolata nagyon tetszik. Nem hiszem, hogy a gyerekeket ilyen mértékben kéne terhelni az iskolában, mint jelenleg. Annyi a tudásanyag, amit a fejükbe kell gyömöszölni, hogy elvész a gyerekkoruk. Mindenki a legjobbat akarja a gyerekének, de mi is a legjobb? Járassuk minél több különórára? Egész kicsi korától foglaljuk le minden idejét, és energiáját? Már születésétől fogva?
Vagy tanítsuk meg arra, hogyan kell jól tanulni, hogyan lehet szeretni a tanulást? A tudásszomj ösztönszerű... nem szabad kiölni belőlük rossz tanítási módszerrel, rossz tanítási rendszerrel! Meg kell őrizni a kíváncsiságukat! A Waldorf pont ezt akarja. Egyetlen bökkenője van: 13 évig (+ az ovi) fizetős! Havonta tízezreket kell kinyögni, és nincs kilépés. Ugyanis annyira speciális a tanmenete, a módszertana, hogy nem lehet menet közben kilépni, és a "sima" oktatásba bekapcslódni. A végeredmény ugyanaz, vagy még sokkal jobb is, de ki garantálja, hogy végig tudom biztosítani azt a bizonyos összeget... havonta? És ez még csak egy gyerek.. és mi lesz a ketteskével?
Lényeg, hogy körbekérdeztem még 1-2 ovit (fizetőset), és sajnos mindegyik 60 000 Ft körül van, ugyanúgy mint az, amelyikbe most jár.
A végén arra jutottam, hogy vannak jobb ovik, vannak jobb módszerek, és vannak sokkal jobb hírű ovik, DE még ez a legolcsóbb mind közül, és ez van a legközelebb... és ami a legfontosabb, Máté szeret ide járni, hiszen itt már van barátja is: Ferkó.
És közben próbáljuk megőrizni a született kíváncsiságát, tanulás-szeretetét... vannak még más módszerek is ;)
Aztán ha véletlenül mégis felveszik egy oviba januártól, váltunk. És remélem, hogy ott is lesz barátja :)

az első fiús hétvége

Még aznap, hogy apa hazaért Kanadából, egy délutáni alvást követően, este elindultak Gotthárdra: csak apa és Máté! Nagyon izgultam... amikor elmentek, gombóc a torkomban... egy kicsit pityeregtem is.
Kingussal sokat aludtunk (viszonylag)... szombaton shoppingolni mentünk. Az eredmény, anyuval jól összebalhéztunk, nem találtam semmit, úgyhogy jó szarul éreztem magam... viszont a gyerekeknek megint vettünk rucit... ott legalább mindig sikerélményem van!
Vasárnap a nappali polcát rámoltam, miközben Kinga édesen gügyörészett... még mindig taknyos, de javul a helyzet.
Most meg ülök, és várom hogy hazajöjjenek a fiúk... telefonon már beszéltünk, többször is, és Té még mindig szeret :)

hármasban egy hétig

Alighogy hazaértünk Törökországból, Petit már hívták is, hogy ki kell mennie Kanadába egy hétre. Szombaton kellett indulnia, 5 nap múlva. Szóval egész héten nem ért rá... így hármasban mentünk pénteken az állatkertbe is. Na az szép kör volt! Találkoztunk Dávidékkal, de hamar leléptek, mert Miki már fáradt volt. Viszont Kárász Eszti gyerekei maradtak Lacival. Dorka és Máté nagyon jól elvoltak. A fókaetetés után mentünk a medvékhez, ahol a fagerendák között nagyon klasszul lehet bujkálni.
A zsiráfok a tenyerünkből ettek... Té olyan bátor volt, hogy egyedül etette a zsiráfgyereket. Utána még sétáltunk egy kicsit, de Dorka a játszótérre akart menni újból, míg Kingus már éhes volt... szétváltunk, és elindultunk az étterem felé... csakhogy eltévedtünk, és még egy órát bóklásztunk (közben azért megetettem a lányom)... Kinga a kocsiban, Té a hátamon!
Na, de hogy a dologra térjek, Peti elrepült szombaton reggel :(
Egy hétig hármasban voltunk a gyerekekkel. Persze rögtön az első nap betaknyosodtak mindketten. Így az első két éjszaka borzalmas volt. Mátéval a gyümölcslé, kontra víz volt terítéken, Kinga meg az orrdugulás miatt csak rajtam tudott aludni, úgy, hogy én félig ültem... na kösz!... Túléltük.
Hétfőn elsétáltunk a játékboltba, és Té választhatott magának vmit, névnapjára. Egy Hotwheels autópálya lett a zsákmány.
Kedden dokinéninél is voltunk: Kinga 65 cm, és 8,1 kg, Máté egészséges, mehet bölcsibe... hát ment... de micsoda hiszti árán! Azonban, mint kiderült, a hiszti nekem szól... miután eljöttem, már semmi baja sem volt, istenien érezte magát...
A hét ezután egész kellemesen telt. Az éjszakák is normalizálódtak, sőt, Tét sikerült rávenni a fogmosásra: ha nem mosol fogat, nem kapsz éjjel gyümölcslevet, mert elromlanak a fogaid! ;)
Szerdán látogatóink voltak: Gabi, meg a csajok (Janka Panka, és Hanna Barbara)... először nem tudtak kezdeni egymással semmit, majd veszekedés, és persze amikor indulni akartak, akkor kezdtek el igazán jól együtt játszani! Sütöttem még egy halom sültkrumplit, úgyhogy még maradtak egy kicsit.
Csütörtökön megint bölcsi, megint hiszti, megint nagyon jól érezte magát...
Pénteken reggel aztán végre hazajött apa!

Törökország

6-án vasárnap reggel elindultunk a reptérre... a gyerekeim csúcsszuper utazók, mint kiderült. Máté szegény ugyan eléggé hányós fajta (egyévesen még jobban bírta), de szerencsére amint kijön belőle, jobban lesz... szóval az odaúton (Budapest-Istambul) szegénykém boázott... az ember kisgyerekek mellett hihetetlen reflexekre tesz szert: papírzacsikinyitás és gyerekszájaelétolás kb. fél másodperc... és csak azért ilyen lassú, mert a másik gyerek az ölemben aludt! ;)
Istambulban kicsekkolás, csomag felvesz, helyi reptérre átcaplat, becsekkol, csomag felad, vár... Istambul-Izmir... amikor megérkeztünk, bérelt kocsiba be, irány Kusadasi... ott kb. 1 órát keringtünk, mire végre megtaláltuk a szállást (rossz volt a leírás): HLC (Holiday and Lesure Club). Messze a tengertől, egy kis apartmanfalu... gyönyörű környezet, 4-5 medence, gyerekeknek vízicsúszda stb... kb. 4 csillagos szállás... Az apartmanban volt egy elég nagy hálószoba, nagy franciaággyal, a nappali-konyhában meg volt 2 kinyitható kanapé... az egyiket bevittük még a hálóba, a nagyágy mellé... azon aludt Máté, és mi Kingával hárman a nagyágyon... tuti volt!!!
Hétfőtől aztán nyaralás: irány a helyi Tesco :) Aztán a csúszdákat próbálta ki Máté, és roppantul élvezte!
Keddre rossz időt mondtak, úgyhogy elmentünk Ephesusba (Efes), a görög romokat megnézni... az amphiteátrumban egy koreai pasi énekelt vmit... műkedvelő operaénekes lehetett... nagyon jó hangulatot csinált! A koreai csajok meg elájultak Mátétól, kértek közös fotót... amikor meg a kis macho dobott nekik puszit (szülei bíztatására), a lányok elolvadtak. ;)
Na nem részletezem, fürödtünk sokat a tengerben, meg voltunk csúszdaparkban (Máté imádta, Kinga meg mindig ott volt velünk), láttunk delfinshow-t, meg bazárban is voltunk (nem vettünk bőrkabátot, és aranyat sem :)), meg kikötőt néztünk, meg voltunk várban is , meg egy csúcsszuper játszótéren... szóval nagyon klassz volt! A csúszdaparkban Máté összehaverkodott egy angol háromévessel (Conan), és mindketten sírtak, amikor el kellett válniuk egymástól... Conannek ment a busza... utána ha pl. el kellett indulnunk valahonnan, Té mindig megkérdezte: Megy a buszunk? :)
Az árvízről csak itthon hallottunk, az esőzésekből alig kaptunk valamit. Ez az időszak már nagyon szezon vége volt. Szerintem max. 30 fok volt, de nagyon jó idő, és nem volt hideg a tenger sem. Kingus ugyan még szerintem nem sokat fogott fel az egészből, de jó volt, hogy négyesben tölthettünk egy hetet úgy, hogy senki sem telefonált, semmi más dolgunk nem volt, mint hogy együtt legyünk, és szórakozzunk!
A higiéniáról: a lakás olyan fertőtlenítőszagú volt, amikor megérkeztünk, hogy napokig kellett szellőztetnünk. Csak palackos (5 literes) vizet használtunk, még főzéshez és fogmosáshoz is, sokat ittunk, nem ettünk kis kifőzdékben, nem ettünk fagyit, csak jégkrémet... nem is nagyon hiányzott semmi ezek közül... gyerekekkel úgysem lehet nagyon beülni sehova... szombaton ettük szerintem életünk legjobb pizzáját (!) egy étteremben, a bazársoron (Kusadasiban), és ettünk gyrost is egy üzletházban, a Tesco mellett. Ja, a bazárban vettünk egy "igazi" Gucci napszemüveget! Nagyon dögös!
A gyerekeink hódítottak: Kingához minden második török megállt, csettintgetett neki, meg simogatták a pofiját... Máté buksiját is megsimogatták sokan, és amikor előjött törökül azzal, hogy köszönöm (tesekür ederin), olvadoztak, és kapott érte nyalókát... egy aranyboltban (Máté bement) meg kapott egy ajtódíszt... Kinga meg pusztán a két szép szeméért kapott egy kis szerencsehozó bigyót. Szóval tényleg csúcsszuper volt minden! Ja, utolsó nap a kocsiajtóhoz odacsuktam a fényképezőgépünket... bedöglött, de a kártya szerencsére ép maradt... lebutítom a képeket, és teszek fel ide egy párat.
Ja, hazafelé úton is kitaccsolt a kicsi Máté kétszer is (a kocsiban és az első repülőgépen)... viszont amikor Budapestre szálltunk lefelé, duruzsoltam a fülébe mindenfélét, mert láttam, hogy rosszul van, és annyira elkábult, hogy hányás helyett bealudt... édes kispofám... és ezt nem tudtam lefotózni!!! :(

Újabb séta a törpékkel.

Na ez már sima ügy volt. Szerdán reggeli után felpakoltam a törpéket... Kinga a babakocsiba, Máté gyalog. Hozott magával ő is egy kicsi babakocsit, amibe az egyik labdáját tette. Becsülettel tolta végig! A patakparti játszótérre mentünk. Ott voltunk egy órát, és Máté hazafelé is tolta a babakocsiját (!), Kingus meg végigaludta az utat!!!
Amikor hazaértünk Máté rögtön aludni tért! Ilyet!!!
Szóval ez egy ideális séta volt!!!

Családi buli

Múlt szombaton családi buli volt Gödön. Dávid szülinapjára készítettem ajándékot... illetve csak készítettem volna! Egyszerűen nem voltam képes befejezni! Ez az a bizonyos alkotói válság? A lényeg, hogy szokásunkhoz híven megint késve indultunk el.
Apa és Máté bicajoztak... apa tekert, Máté hátul ülve irányította: Gyorsabban!...
A lányok autóztak. No hát természetesen egyik gyerek sem aludt el az odaúton... sebaj.
Miki már ott volt. A maga egy évével rontom-bontomkodott. Nagyon édes csibészes szeme van!
Később jöttek Eszterék... bezzeg náluk mindkét törpe elaludt. Nagyon helyesek a lányok. Janka már jön-megy, pedig még csak 9 hónapos. Dorka meg igazi hódító lesz a gyönyörű hatalmas szemeivel, és a göndör fürtjeivel.
Máté délután jól elfáradt, úgyhogy a számítógépek melletti kanapén lefeküdt aludni. Olyan önálló már, hogy szinte fáj a tudat, milyen hamar vesztem el a jelentőségem. Persze mindig én leszek az anyukája, de már egyre kevésbé lesz rám szüksége.... és ez így van rendjén :(
Kingus mindenkinek nagyon tetszett... megint. És nagyon jó kislány volt.
A buli nagyon hangulatos volt, igazán semmi izgi nem történt. Azért a végén anyum nem hazudtolta meg magát: belelépett a bográcsba, ami a konyhában az egyik sarokban lapult, félig telve bográcsgulyással... hát ez azért tipikus... :)
Dédi nagyon boldog volt, hogy 5 déd- és pótdédunoka nyüzsgött körülötte. Kár, hogy nincs több ilyen buli!

...csak úgy...

Az elmúlt napok történései:
Hétfőn Kinga megkapta a 4 hónapos oltásokat. Nagyon jól bírta, mint általában. Úgy tűnik a gyerekeim nagyon strapabírók, szerencsére. A mérlegelés eredménye: 65 cm hosszú, és 7,44 kg-os a pici lányom!!! Csoda, ha izmosodok? Ja, és a doktornéni megdícsérte, hogy milyen ügyesen fordul a hátáról a hasára, és milyen szépen tartja magát. Azt mondta, hogy látszik, hogy nagyon érdeklődő, okos baba, mert a nagysúlyú babák többsége lusta a mocorgáshoz, de őt hajtja a kíváncsiság!
Máté is jött velünk. Persze nem én lennék, ha nem felejtettem volna itthon Máté oltóanyagát (a kullancscsípés okozta agyhártyagyulladás elleni oltáshoz). Úgyhogy vele másnap is meglátogattuk a doktornénit. Jobb is volt így, mert nem tudom hogy tudtam volna egyszerre a két törpémet vigasztalni!
A dokinéni után még játszótereztünk, majd hazajöttünk. Máté rögtön ment aludni. Mostanában nagyon nagyfiús lett: mondja, ha álmos, sőt elindul a szobája felé. Nekem nincs is más dolgom, mint hogy vigyek neki inni, betakargassam, és adjak egy puszit. Ő már magától elalszik! Sokszor este is ezt a formáját hozzam ami fantasztikus!!!
Kedd reggel vittem Mátét az oltásra. Amióta átjöttünk ehhez a doktornénihez, nem fél bemenni a rendelőbe. A régi dokinknál sírt amikor meglátta a rendelő ajtaját! Most nagyon bátran viselkedett. A szurinál persze pityergett kicsit, de hamar megnyugodott.
Oltás után siettünk haza, mert mentünk útlevelet csináltatni a gyerkőcöknek. Odaértünk, kiderült, hogy a legfontosabb, az anyakönyvi kivonataik otthon maradtak...tipikus!!! Én leültem Kingussal, hogy megetessem, a fiúk meg hazamentek az iratokért. Amikor visszaértek már gyorsan ment minden... kivéve Máté fotózását. Hát jó sokáig tartott rábeszélni, hogy álljon egy picit nyugodtan! Mindkét manócskámról sírós kép készült. Peti szerint ez azért nem baj, mert ha bármi baj van, a gyerekek úgyis sírnak, tehát könnyebb lesz őket felismerni!!! Kösz :)
Utána a Mekiben kajáltunk, majd késő délután Máté a teraszon pancsolt.
Ez is egész jó nap volt!
Az utóbbi időben Máté tündérien viselkedik a húgával! Simogatja, ha sír odamegy hozzá, és azt mondja: "Semmi baj, Tinda! Megmentelek!" Olyan édes! Meg kell zabálni. Kinga meg úgy néz rá, mint egy félistenre!
Imádom őket!

két gyerekes séta

No, hát igen régen írtam már... ez is azt bizonyítja, hogy "időm, mint a tenger"! De így szép az élet!
Időközben volt Kingának szájpenésze, meg a köldökében egy jó nagy pattanás (!?)... mindet túléltük, kikezeltük. Máténak meg beállt a kakimaki heti egy alkalomra. Amióta nem iszik tejet, nem is kemény.
Éjszakára beköltöztem a gyerekekhez. Átvittük az egyik nagy matracot, és ott alszom Kingával együtt, míg Máté a saját ágyikójában alszik, amikor alszik... ugyanis továbbra is sokszor ébred éjjel... sokat veszekszem is vele emiatt éjszakánként, mert sírva ébred, és sokat nyafog is... ha rászólok, hogy legalább ne nyafizzon, nagyfiúsan kijelenti, hogy már nem is nyafog, és kér inni! Ha nem lennék akkor éppen olyan fáradt, megölelném, és össze-vissza puszilgatnám! Ehelyett kezébe nyomom a cumisüvegét, és morcosan visszabújok az ágyamba! Kinga legalább jól alszik (lekopogom)... eddig. Éjjel kétszer kel szopizni, de sokszor csak egyszer. Nap közben cserébe keveset alszik... ill. délelőtt alszik egy nagyot, délután meg szinte semmit. Sebaj, éjszaka kárpótol!
Az elmúlt hetek nagy eseménye, hogy Máté innentől nem tartozik a pelenkás csecsemők közé... vagy csak félig... ugyanis nappal már egyáltalán nem kell pelus!!! Nagyon ügyesen pisil bilibe, WC-be egyaránt, irányítja az irányítanivalót. Ma olyan ügyesen irányította, hogy lepisilte a nadrágomat!
Voltunk az elmúlt hetekben a Dínó Kiállításon - Máté a mai napig emlegeti, a Csodák Palotájában - ezt nem emlegeti, pedig jó volt. Voltunk kétszer Gotthárdon... Milánnal nagyon jól elvoltak, a lakás alakul. Voltunk a Hajniéknál, Balatonvilágoson 5 napot. Na az tényleg nagyon jó volt! Máté is imádta, és amikor hazafelé jöttünk, vissza akart fordulni. Máté volt biciklizni apával... nagyon élvezte, majd visszafelé elaludt. Aztán voltunk a leányfalui strandon is kétszer. Első alkalommal elkapott bennünket a vihar... a jégeső, és az összefüggő vízfüggöny beszorított minket 20-30 sorstársunkkal együtt az előtérbe, ahol eltöltöttünk röpke egy órát. Közben azon tipródtam, hogy vajon mennyire ázott el otthon minden ágy, minthogy mindenhol nyitva hagytam az ablakokat a hőségre való tekintettel. Aztán megelégelve a dolgot, elszaladtam a kocsiért, a bejárat elé álltam, és fokozatosan kimenekítettem a családot. Miután már a bugyim is vizes lett, elindultunk haza. Alighogy elhagytuk a strandot, az eső elállt. Otthon meg egy csepp sem esett!!!
Na, aztán ma meg sétáltunk egy nagyot! Kinga az Ergoban lógott rajtam, Máté meg nagyon rendesen fogta a kezem útközben. Találkoztunk Villei Barbarával, kicsi Aladárral az ölében (illetve a kendőjében). Elsétáltunk fagyizni, majd a Dunaparton bóklásztunk, kavicsokat dobáltunk a vízbe, botokkal hadonásztunk (Máté királyi többese). Aztán visszaindultunk, betértünk az új Norbi Update kávézóba néhány ingyen sütiért, majd végig a korzón, a Szoborkert felé vettük az irányt. Ott aztán a játszótér előtt könnyes búcsút vettünk Barbarától és Aladártól, mi meg maradtunk csúszdázni, hintázni, rosszalkodni... ez nagyon megy! Utána beugrottunk Bihari Enikőékhez Kingát megmutatni. Szerencsére pont jött Zsóka néni is... mikor Máté megunta, hogy csak Kingát csodálja mindenki, húzott, hogy menjünk már. Hazafelé a Darupiacnál már elfáradt, úgyhogy az utolsó negyed órát Mátéval a nyakamban, és Kingával az ölemben töltöttem. Így sétáltunk haza hegynek föl, völgynek le. Nem mondom, hardcore volt!
Hazaérve gyorsan megfürdettem Kingust, majd a gép elé ülve megetettem, amíg Mátéval vicces dínós videókat néztünk a Youtube-on... Kinga ágyba, Máté kádba, anya zuhanyzik. Mire kijöttünk Mátéval a fürdőszobából, Kingababa aludt!!! Édes kicsi lány. Viszont Máté is kitett magáért, mert ezután felmentünk aludni: Máté ágyba, pelus ráad, body felvesz, lefekszik, betakar, innivaló kezébe... lejövök, alvás!

Szóval most arany életem van... de nem alszom ám!!!

ijesztegetős Kinga

Tegnap egy kicsit megijedtem: kaptunk egy levelet a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájáról, hogy, idézem:

"Az ujjszülött kori tömegszűrés során Pávolics Kinga nevű gyermeküknél kissé alacsonyabb vér bionidáz enzimaktivitást találtunk. Kérjük, a következő munkanapon háziorvosuk segítségével vegyenek ujjbegyvért a mellékelt szűrőpapírra, amelyen 2 korongot itassanak át vérrel... 1,5 - 2 órás száradást követően fehér papírba csomagolva elsőbbségi postával adják fel a fenti címre, és írják rá: "Anyagcsere Laboratórium részére". Amennyiben a vérévétel időpontjában a gyermek vizsgálata során háziorvosuk eltérést talál, vagy Önök a gyermek állapotában eltérést észlelnek, haladéktalanul telefonáljanak anyagcsere-ambulanciánkra, vagy hozzák be gyermeküket bármely időpontban a Klinikára."

Szóval ez azért elég komolyan hangzik. Nem mertem még utánanézni a neten, hogy mit írnak erről, milyen betegséget okozhat ez stb. Nem akarok feleslegesen parázni... ez persze elkerülhetetlen. Ma, a vérvétel után még Apa is telefonált, hogy mi volt... pedig ez igazán nem jellemő... különösen olyan napokon, amikor rengeteg munkája van.
Lényeg a lényeg: bementünk a dokinénihez, megszúrta a sarkát, megnyugtatott, hogy ez még ennyiből nem komoly, és ha most is találnak eltérést, akkor is gyógyítható. Szóval nagyon nem izgulok, de azért kicsit igen.

De Kinga jól van, és hát kerekedik rendesen. A doki szerint sem úgy néz ki, mint akinek bármi baja lenne. Mostanában ölbebaba, és kiharcolja, ami neki jár. És már unatkozik!!! Pont olyan lesz, mint a bátyja!... felköthetem a gatyámat!

dob

Ja, és elfelejtettem (már megint) vmi fontosat!

Múlt héten volt a 6 hetes kontroll... vittünk Zsuzsinak egy 3 fotós képkeretet, amibe még képeket is tettünk a szent családról... kapott még egy utazási utalványt is... azt hiszem éreztem a hangjából egy hangyányi csalódottságot: Máté születése után egy babafotókkal (természetesen Mátéról készültek) díszített dekupázsolt fadobozt kapott: ebben tartja a mai napig a mindenféle olajokat (ha jól emlékszem).
Idén Tomi kapta az igazi meglepetést: készítettünk neki egy pergőt: értelemszerűen Guszty csinálta a dobtestet, én terveztem a grafikáját, a Színművek nyomták ki, és Peti szerelte össze. Képek alant megtekinthetők... az öröm, amit Tomi arcáról olvashattunk le, sajnos nem mellékelhető, viszont nagyon szép emlék marad!