egy "jó kis nap"

Tegnap felhívtam azt a bizonyos dokit. Ismét egy egész más vélemény, bár a korábbiakkal abban megegyezik, hogy ne adjak bolti tejet Máténak. Na de most már rendes, frissen fejt tehéntejet sem ihat! Helyette 3-as tápszert kell adnom, max. napi 2-3 alkalommal. Hát érdekesek lesznek az éjszakák! Na meg az altatások...
Na mindegy, majdcsak túléljük... megint rá kell állnunk arra, hogy éjjel csak vizet lehet inni. Mondjuk kényelmesebb is lesz!
Tegnap megint iszonyú kínszenvedések közepette tudott Máté kakilni. Egyedül voltam itthon a két törpémmel (még jó, hogy nem én vagyok Hófehérke, mert akkor 7 lenne!). Hát kikaptam egy jó kis nyűgös napot!
Délelőtt még jó volt, bár Kinga nem nagyon aludt. Már éjjel is folyamatosan szórakoztatott, mert szegénykémnek alaposan bedugult az orra, és ott röfögött, meg küszködött mellettem. Szóval délelőtt sem aludt, ami csak fokozta a nonkomfortérzetemet a "szuper" éjszaka után. Elég közel voltam a zombisághoz! No de délben elszabadult a pokol! Máté üvöltött, mert jött (volna) a kaki, és próbálta elnyomni a késztetést. Kinga üvöltött, mert hulla fáradt volt, mivel nem aludt! Aztán hosszas küzdelem, és egy kúp után, 1 órára Máté kinyomta a kinyomnivalót... a dobogón a szőnyegre, a vonatsínekre! Irány a fürdőszoba... Máté a kádba... lezuhanyozni az ordító gyereket, ki a kádból, törülköző föl... szőnyegsikálás, sínsikálás... közben Kinga üvölt a teraszon, a babakocsiban. Mátéra pelus, irány az ágy... emeletre föl, maradék 2 korty tej kezébe nyom... iszik (addig is csönd van... az emeleten)... újabb sírás... ígérem, viszek neki gyümölcslevet! Le a konyhába... közben Kinga üvölt... fent csönd van, Kingát vigasztalom... kis cici, majd alvás! Felmegyek, Máté is elaludt... végre teljes a csönd!!!
Anyu hív... mindezt elmesélem... mondja, feküdjek le én is aludni (zombiságom már hallható)!
Még jó, hogy nem tettem, mert Kinga felébredt! Ölembe veszem, ringatom, gép elé ülök... végre alszik egy kicsit.
Ja, közben amikor Peti hívott, hallotta a háttérzajt... végre leesett neki, hogy így telnek a napok itthon! És nekem még NEM hisztisek a gyerekeim! Mi lenne, ha igazán sírósak lennének?
A délután már egész jó volt! Jött Hajni barátnőm babázni (4 gyereke van), aztán szépen lassan hazaszállingózott a család! Kinga ugyan egész nap nyűgös, nemalvós baba volt, de innentől már ez is elviselhetővé vált.
És éjszaka aludt éjféltől 5-ig!
Ma meg Máté bökcsiben. Nagyon jó lenne, ha végre megoldódna a kakiügy! Borzasztó fárasztó mindannyiunknak látni a kis manóm szenvedését testileg-lelkileg egyaránt! Hát még átélni ezt!
Az a baj, hogy a dokik nem igazán tudnak mit kezdeni egy ilyen problémával. És hát egy 2 évesnek megmagyarázni, hogy nyomja ki, mert akkor jobb lesz, és hogy nem is fáj annyira...