Máté megint itthon...

Szerdán mentünk fül-orr-gégészetre Mátéval... nagyon ügyes volt! Egyedül elmondta a doktornéninek, hogy mi baja, hol fáj... felült a vizsgálószékre, és hagyta, hogy a dokinéni belenézzen a fülébe, végignyomkodja az arcát... hihetetlen nagyfiús volt! Nagyon büszke voltam!
A diagnózisra kevésbé... középfülgyulladás...Szerencsére nem fáj neki, de nem megy oviba a héten. Amikor kérdeztem a pénteki farsangot, a dokinéni azt mondta: "Farsang? Az kötelező! "Kingu is taknyos egy kicsit, és köhög, meg rekedt... azért elmegyünk ma a farsangra!!! Délelőtt 1-2 óra...És itt a tavasz! A tegnapi gyönyörű napsütésben ugyan itthon voltunk... az alvások, az ebéd nem engedett túl korán kimozdulni...
Felváltva aludtak a gyerekek... Kingu jó sokat délelőtt, Máté elég sokat délután. Közben nagyon édesen eljátszottak magukban...

Máténak befejeztem a dínójelmezt,

Kingu hagymázott :)

Aztán négy körül elindultunk sétálni... na nem tartott sokáig... Máté minden pocsolyába beleugrott... csuromvizesen jöttünk haza félórás sétát követően!

Este még kitaláltuk, hogy Kingu tavasztündér legyen a farsangon, és megcsináltam egy kis fejdíszt hozzá. Mindjárt indulunk a farsangra!!! Én talán jobban izgulok, mint Máté... mindenesetre én nagyon izgulok! :D

Hajniéknál

Tegnap ovi után Hajniékhoz mentünk... Máté: Szeretem Hajniékat!
5 körül értünk oda... a gyerekek nagyon jól szórakoztak, Kingu is ott tolongott a "nagyok" körül... kaptunk finom túrós sütit, és tök jót dumáltunk Hajnival!
Nagyon jó volt, tényleg... szeretünk hozzájuk menni!
8 körül indultunk haza. Bementünk Vörösváron még tankolni... úgy néztek rám a két kicsi gyerekkel, mint a véres rongyra... "Hogy lehet ilyen későn két pici gyerekkel az utcán lenni?"... no comment
9 körül értünk haza... a gyerekek ugyan elaludtak a kocsiban, de csak Kingát sikerült az ágyába csempésznem... Máté sztrájkolt, nem akart aludni... őt megint csak fél 11-kor sikerült végre az ágyba imádkozni... nem tudom mi lesz ennek a vége... nem tudom hogy bírja ilyen kevés alvással...

Fülfájás!?

Máté egész éjjel félóránként sírva ébredt... hol csak üvöltött, hol a hasa fájt, még kakimaki is volt... aztán fél 7-re már fájt a füle... üvöltés... apa lement vele, orrszívás, közben üvöltés... apa kiment kövirózsa levelet szedni, és kisajtolta... lejárt dentinoxos üveget kimostam, abba tettük bele, hogy tudjunk csöpögtetni... csöpögtetés közben üvöltés... szépen lassan megnyugodott, és végre az orrát is sikerült rendesen kiszívni, mert végre nem szorította össze az orrjáratokat az üvöltés... meggymagpárnát melegítettünk, azt tettem a fülére, úgy néztünk Teletubbies-t... most jobban van... megyünk dokihoz... fül-orr-gége...

Kinga jól aludt, viszont minden üvöltésre felébredt... gyorsan visszaaludt, nem csinált belőle problémát... ez azért sikerült ilyen jól, mert a drága apa kelt éjjel (néha nem kicsit szitkozódva) Mátéhoz... hiába, nem arra van kódolva, hogy éjszaka többször gyereksírásra keljen... pasi... de igazán kitett magáért, és reggelre sem lett nyűgös pokróc...

Én elég nyűgi vagyok, de elsősorban azért, mert egész éjjel fájt a fejem... most is, de nem annyira... szép napunk lesz... remélem Máté fülfájása mesés lesz: Egyszer volt, hol nem volt...

Panniéknál

Tegnap ovi után irány Horány! Panniékat látogattuk meg... karácsony előtt találkoztunk utoljára!!! Úgyhogy most karácsonyoztunk, ami azért valljuk be, elég vicces így február végén... és még mindig vannak Katiék, akikkel még szintén nem ünnepeltük meg még Máté szülinapját sem!!! És azóta megszületett Luca babájuk, aki mindjárt 2 (!) hónapos, és még nem láttuk!!! Ez a téli időszak ugyan nagyon betegeskedős volt, úgyhogy van magyarázat, DE AKKOR IS!
Na de a lényeg a lényeg: Máté és Panni hihetetlen jól eljátszottak, bár már látszik a különbség a fiú és lánylét között :)
Kinga is egész este magában játszott, és mászott a nagyok után... jó volt az egész!!!
Horány egy sártenger, és, mint kiderült, a kis Ka nagyon jól bírja a sarazást... nem akadtunk el, simán vett minden akadályt, és Máté nagyon jól szórakozott!
Ezt a gyereket azonban lehetetlen lefárasztani: egész nap szaladgál az oviban, majd szaladgál a barátjával, este 8-ra ér haza, és még itthon is szaladgál, ugrál, és 10-kor könyörögni kell neki, hogy feküdjön le!!! Ja, és reggel 7-kor kipattan a szeme :O
... Kinga ugyanilyen lesz... szép kis kilátások! Uff...

az első fogkezdemény és a cápák

A héten jártunk a dokinéninél, mert Kingu is elkapta a köhögést... szerencsére nem kruppos, de azért elég randa. Jól elbeszélgettünk... kiderült, hogy a dokinéni fia pont ugyanolyan, mint Máténk... ha fürödni kell, nem akar... ha ki kell jönni a kádból, nem akar... ha ebéd van, nem éhes, ha aludni kéne, éhes... satöbbi, satöbbi, satöbbi... és ő már 8 éves (!)... szóval lehet felkötni azt a bizonyos gatyát! Azt mondta, hogy náluk amikor felhúzzák a gyerekek, a népdaléneklés vált be... nagyon jó feszültséglevezető... kipróbáltam, és tényleg!!! Csak jusson mindig eszembe!
És észrevette, hogy Kingunak áttört az első foga!!! Bal alsó egyeske... mára meg áttört jobb alsó egyeske is! Yupppeeee!!!

Ma voltunk a Tropicariumban... a tegnapi unatkozós nap után muszáj volt kezdeni vmit a gyerkőcökkel, különösen Mátéval! Nagyon tetszett Tének! Ide-oda rohangált, ugrándozott, volt, amit többször is meg kellett néznünk. természetesen, ahogy a jó üzleti politika diktálja, a Tropicariumból csak az ajándékbolton keresztül lehet távozni, hogy a kedves látogató a 2300 forintos belépőjegy árát még legalább kétszer elköltse... egyébként vannak elérhető áron is szuvenírek! Máté viszont jól kiszúrt a marketingesekkel: ő nem talált semmit, viszont talált egy labdaadagoló automatát... 100 Ft-ért beruháztunk egy kitudjahányadik szuperül pattogó labdácskába... jó kis spórolós gyerek! Még a 20.000 forintos béka sem tetszett neki!!! Kingu is kapott egy kis (mondjuk) vidrát gumilabdának álcázva, amin nagyon jól elnyammogott. Utána mentünk ebédelni... Máté persze nem éhes... úgyhogy a legelső gyorsétteremnél odaállt a pulthoz, és kért hagymakarikát, sültkrumplival... mi összeraktuk a maradék készpénzünket, és sikerült megebédelnünk... Kingu kivette a kezemből a sültkrumplit... Ebéd után sétáltunk egyet, hogy megnézzük a babakocsikat, ugyanis az új kiskocsimba nem fér el az esernyő babakocsi. Majd beültünk a kocsiba, amikor is Máté kijelentette, hogy szomjas... az üvegét persze elhagytuk... szóval apa visszarohant a Tecsóba üdítőért.
Azért végül csak hazaértünk! Máté aludt még egy jót, de Kingu sajna felébredt. Apa megfenyegette, hogy ha már tud járni, olyan programokat csinálunk állandóan, amiben totál kipurcan, és aludni fog :D... de szerintem mi előbb kidőlünk :D
Ja, és ma nincsenek fotók, mert anya (azaz én) szokásához híven otthon felejtette a fotóapparátot :D

a kis dínó, és a többi

Tegnap Máté elég vacakul volt... az éjszakai köhögés alaposan megviselte (mindannyiunkat), így egész délelőtt csak heverészett... és TV-t nézett, de így legalább nem ugrált, és le tudott menni a láza.

Kingu mindeközben extra nyűgös volt.
Nem tudom, hogy miért nyűgös, több oka is lehet:
1. furcsa neki, hogy Máté is itthon van, és féltékeny, hogy nem csak vele foglalkozom,
2. benne is bujkál vmi, vagy a foga jön,
3. éhes, és nem kapja a szájízének legmegfelelőbb ennivalót,
4. álmos (mivel keveset alszik), és egyszerűen nem bír elaludni, mert zavarja benne vmi... pl. a közelségem hiánya, mivel éjjel nagyon jól alszik, ha mellettem van... a kiságyban meg 1-2 óránként ébred.
Szóval nem tudom, de szerintem nem fogunk rájönni. Lehet, hogy most egyszerűen ilyen napjai vannak...

Nekem is vannak rossz napjaim. Mint pl. tegnap... Kingu nyűgössége és Máté betegsége, valamint az, hogy egész nap egyedül voltam velük, alaposan kikészített... már nem bírtam ki, és elég sokat kiabáltam velük... ettől persze még rosszabbul éreztem (éreztük) magamat (magunkat), így még nyűgösebbek lettek, és én még többet kiabáltam... közben meg folyamatosan szidott a jobbik énem, hogy miért nem tudok uralkodni magamon, és mondogatta, hogy sokkal könnyebb lenne, ha kedves lennék... és igaza volt, csak kicsit erőtlen :)
Na , mire apa, meg nana hazaért én kikészültem, de ők helyrepofoztak :)
Kingu fürdés után elég gyorsan bealudt (apa karjában... varázsapu :)), Máténak meg épp megcsináltam a sültkrumplit, vártuk, hogy kihűljön, amikor azt vettük észre, hogy kókadozik... az asztalnál ülve elaludt. A köhögés megint felébresztette, de apa megint remekelt, és fél9-9 között mindkét gyerek édesdeden aludt!

A tegnapi napban nem sok vidító volt, de egy-kettő azért kétségtelenül akadt:
1. A gyerekeim szeretik a zöldborsólevest!
2. Megvarrtam Máté jelmezét... dínó lesz, és persze neki lesz a legszebb jelmeze az oviban, a jövő heti farsangon :)
3. A tapasztalat: ha egy kicsit enyhül rajtam a nyomás, rendkívül türelmes és kedves, gondoskodó anyuka tudok lenni... de hogy hogy lehet kibírni folyamatosan 2 kicsi gyerekkel otthon, bezárva!?
4. Van egy varázsapunk!!!

Máté beteg

2 napja köhög... megint ez a kutyaugatásszerű, kruppos köhögés. Csak most durvább, mint múltkor.
Az előző éjszaka volt eddig e legdurvább, de azt is túléltük... Máté tök sokszor ébredt sírva, hol ezért, hol azért... nem sokkal azután, hogy végre lefeküdt aludni, köhögésre ébredt... ölembe vettem, így aludtunk de megint köhögésre kelt, és hányt is tőle... utána apa elringatta, majd megint az ölemben aludt tovább... (még jó, hogy vettük azt az ikeás, lécekből álló futonágyat, mert azt fekvőfotellé lehet alakítani, és így én is tudtam aludni egy kicsit... meg is jegyeztem magamban, hogy mindenkinek ajánlani fogom :))... aztán vissza akart menni az ágyába, és aludt egy kicsit, miután kapott kúpot, amit a dokinéni vész esetére írt fel, amikor már az ügyeletet hívnánk... ez a kúp állítólag 8 órára leviszi a légcső duzzanatát, amitől megint kap rendesen levegőt, és nem köhög... egy felet adtam csak, de ez is használt viszonylag hamar. (reggel megtaláltuk a kúpot a földön, úgyhogy csak a placebó hatás érvényesült :))... innentől még mindig ébredt, és hol a saját ágyában, hol nálunk akart aludni, bár a sajátja azért volt jobb, mert ott hidegpárásítottunk ezerrel, és fűtés sem volt...

Na én már azt sem tudtam közben, hogy melyik gyerek ébred, és épp hol alszom...

Kinga szerencsére jól van, és nem nagyon zavarta az éjszakai köhögés zaja... remélem ő nem kapja el!

Szóval ha ez nem is igazi krupp (csak olyan, mintha), nagyon durva a fulladásos köhögési rohamokkal... nagyon nem szeretném, ha valóban kruppos lenne Máté!

Egy ismerősünk kisfia kruppos (15 hónapos)... majd minden nap mennek sóbarlangba...

Az a durva, hogy igazából nem tudsz segíteni, csak ülsz vagy állsz a gyerek mellett, ha hagyja ölelgeted, és hallgatod, hogy szenved a köhögéstől...

Jó reggelt!

Az utóbbi időben Kingu korán kel... legalábbis az én elképzeléseimhez képest túl korán!... én meg későn fekszem... egyszóval keveset alszunk...
Viszont (tudom, tudom, viszont-tal nem kezdünk mondatot!) nagyon jófej! Már Mátét is értékeli időnként. Megy az interakció kettőnk között rendesen, különösen ami az anyán lógást jelenti. Kinga anya majom lett... nincs olyan perc, amikor nem nálam lenne a legjobb. Ez azért igen hízelgő ám, de néha nagyon sok a kis 10 kilós popóját hurcolászni! Azért nem kell ám sajnálni, túlélem! :D
Kingu képzettsége az alábbiak szerint alakul:
- Tud pápázni (azaz integetni), és közben azt mondogatja: tátá (mindkét gyerekem betűtévesztő, és ezt tőlem örökölték :), vagy igazi vazsi lyányka... ott séta helyett tátába mennek... de hogy ezt ő honnan tudja?)
- Remekül tapsol, és bőszen gyakorolja is azt :)
- Járunk zenebölcsibe, ahol már csak önállóan hajlandó ténykedni. Ringatja magát, tapsikol, babzsákozik, mászik, jön-megy. Én gyakorlatilag csak a támaszték, mankó szerepét tölthetem be.
- Mint már fentebb említettem, mászik... iszonyú sebességgel, és lépcsőn is felfelé... és mindig észreveszi, ha a lépcső alsó rácsa nyitva maradt... na akkor kell észnél lennünk, mert ez a kis kutyus azonnal felmászik!
- És a nyafogást, hisztizést a tökélyre fejlesztette! Van torka, na!
- És eszik... mindent kinéz a számból, mindent meg akar kóstolni. A pépes ételek nem igazán mozgatják meg a fantáziáját, de szereti a krumplit minden formában, a halrudacskát (tudom, tudom... a halrudacska a maradék maradékából készül... DE találtam olyat, ami nem... bebeee!), a tejpépet (a kivétel erősíti a szabályt!), a banánt, stb, stb. Úgy tűnik (bár nem akarom elkiabálni), ő egy nagy zabagép lesz... just like her mother!

Máté már nagy... bár a szörnyek nagyobbak, és sajnos mindenütt ott lapulnak... ez az alvásnál elég komoly hátrányt jelent, mivel azért kicsit ijesztősek. Nem tudom ezért, vagy csak egyszerűen a kicsi alvásigény miatt, mindenestre a 11-es elalvás, és fél 8-as kelés elég általánossá vált nálunk. Na ez persze nem azt jelenti, hogy 11-ig lent dorbézol, és utána beszédül az ágyba... legkésőbb 9-kor fekvés van (még lehet könyvet nézegetni csöndben), de 11-ig még párszor pisilni, kakilni kell, éhes vagyok, szomjas vagyok, ott vannak a szörnyek!... és minden elképzelhető módon próbál nem aludni. Persze a szörny nem játék, de a többi csak mese.

Az elmúlt héten rengeteg hó esett. 40 cm. Utoljára legalább 15 éve volt ennyi, de lehet, hogy több.

A lényeg, hogy minden nap megyünk szánkózni. Kezdetben kölcsönszánkóval, de most már sajátunk is van! Na nem vettük, hiszen a kereskedők szerint nem most van a szezonja (én hülye meg azt hittem hóban kell szánkózni!), hanem apa csinálta!

Nem kellett hozzá más, mint 2 db örökölt kisméretű síléc, egy nagy műanyag tálca, egy kis polifoam a feneke alá, és kb. 60 cm hegymászókötél fogantyúnak. Már kész is a sufnituning jellegű gyorsasági szánkócsoda! Tényleg mindenki csodájára jár, és nagyon jól működik! Máté a szánkópálya réme lesz hamarosan... amint nem az a legjobb szórakozás, hogy leborul róla... merthogy a hóban hemperegni a legjobb!

Máté egyébként nagyon jól mesél! Mostanában minden könyvet elmesél nekem, Kingunak, apának, nanának. Minden mesében szerepel az egész família! Nagyon élvezzük!
Viszont naggyon tud hisztizni is! A rongybabázás is eléggé megy, ha fel kéne öltözni :) Azért remélem ezt hamar kinövi! És az egyik kedvenc TV műsora a Meztelenül is szép vagyok!... idejében el kell kezdeni! A másik a Hogyan csinálják? a Discoveryn. Csípem, hogy ilyenek érdeklik! Kíváncsi lennék, hogy mennyit ért belőlük... azt hiszem meglepődnék!

Ja, és múltkor segített palacsintát sütni! De nem akárhogy ám! A tejet és vízet már ő adagolja a tésztához, és a sütésnél ő teszi a palacsintasütőbe a tésztát!!! Így könnyű (nekem)!